Lovasíjászat

Az ősmagyarok mindennapjainak részét képezte a lovaglás és a harc. Folyamatosan képezték magukat törzsi vadászatok, játékok és versengések alkalmával. A könnyűlovasok mesterien kezelték az íjat, melynek elkészítése 5-10 évig is eltarthatott. A magyarok a visszahajló, úgynevezett reflex-íjat használták. A nyíltegez 70-75 cm hosszú volt és fakéregből készült, ebben tartották a nyílvesszőket, melyekből egyszerre többet is tartottak a kezükben. A harcosok az íj és nyíltegezt is az övükön viselték, nem pedig a hátukon. A nyereg kétkápás volt és a váza fából készült, melyre állatbőrt feszítettek.
A magyarok szinte összenőttek szívós, kicsiny lovaikkal, oldalra és hátrafelé is kiválóan nyilaztak. A nyílharc után tömör harcvonalba fejlődtek, és vágtában rohanták meg az ellenséget, a harcosokat kopjával taszították le a lovukról. A fokos és a szablya használatára csak a menekülő sereg üldözése vagy a maguk védelmében került sor.